athena-lang.com
Én nem vagyok függő! Semmitől és senkitől. Ezt nemcsak én mondom, hanem mindenki. Mert a függetlenség olyan menő. Aztán persze kiderül, hogy mégse. Leginkább a szokásaink rabjai vagyunk. Szeretjük, ha minden a megszokott rend szerint történik. Ami általában így is van, ezt hívjuk komfortzónának. De azért kell(ene) egy kis izgalom, mert így hót unalmas az élet. Már a védőnő is azt tanítja a friss anyukáknak, hogy a rendszeresség milyen fontos. Hogy ugyanabban az időpontban legyen mindig a fürdetés, altatás, ha lehetséges, akkor az etetés is. Kicsi, kényelmetlen kockákba szorulunk bele. Az, hogy ez a szokásoktól tényleg szűkre szabott élet mennyire ijesztő, a házasságom végén tűnt fel. Hogy legalább öt évre előre meg tudtam - volna - mondani, hogy melyik hónapban mit fogunk csinálni. Mikor megyünk síelni, mikor a Balatonra, mikor a nagyszülőkhöz, mikor külföldre, mikor megyünk színházba (a bérlet miatt), mikor futunk össze - hosszas szervezkedés után - az évfolyamtársakkal. Forrás: Getty Images/webphotographeer Aztán elváltam, és újra kellett építenem az életemet.
Hurrá, bár én azt hittem, kezembe nyomnak egy ezrest, aztán jónapot. Elhagyom a helyiséget, irány a barcikai bézé. Szemem sarkából még látom, hogy a kisgyerekes anyuka megint a pénztárnál áll. Minden hiába. A bézén a kalauzhölgy veri a patáliát, hogy miért nincsen kerékpárjegyem. Mondom, bevonták, ezért és ezért. Vonatinfó meg nem ad nulla forintosat. Megenyhül, legyint. Barcikáig mindenhol csurog a rozsda a vágányok körzetében, az állomásokon a térvilágító lámpákat alulról ráapplikált drótháló védi, gaz, szemét, szenny, romlás mindenhol. Valószínűleg ez az egyetlen hely Magyarországon, ahol kétvágányú pályán bézék húznak el egymás mellett. Brahiból figyelem, hogy vajon látok-e villanymozdonyt errefelé egyáltalán, de nem, Berenténél a Borsodchemből származó tartályszerelvény is Szergej segítségével kel útra. Ez a nap rosszul kezdődik, de majd jobban fog folytatódni. Slusszpoén: este a visszaútra Start-kártyához tartozó ingyenes szombati kerékpárjegyet veszek a Vonatinfóból, igaz, hogy még csak péntek van.
Ökoturisztikai kódex - Budapest Utazási és Turisztikai Kalauz – Turizmus információk Budapestről és Magyarországról Én felelős ökoturista vagyok! Felelősségteljes turistaként a természetben mindig betartom ezeket a szabályokat, a magam és a természet érdekében is! A természetjárásra készülve előnyben részesítem a vonatot, kerékpárt. Megfontolom, hogy ha autóval utazom, barátaimmal közösen használom a gépkocsit. A természeti területet gyalog járom be, vagy csak az engedélyezett közlekedési eszközt veszem igénybe. Amikor barangolásra készülök, jól megválogatom az öltözetemet és a szükséges eszközöket. Alkalmazkodom a természethez, hogy minél többet megismerhessek belőle. Figyelem a természet hangjait, szükségtelenül nem keltek zajt, mert ezzel az állatokat és turistatársaimat megzavarom. Én is örülök, ha ők sem zavarnak engem. Az állatok megszokták, hogy az emberek az utakon mozognak. Ha elhagyom az utat, az állatok elmenekülnek, így nem tudom őket megfigyelni. A kijelölt útról azért sem térek le, mert így letaposhatok értékes és szép növényeket.
Mert miközben ezt olvasom a saját dolgaim jutnak eszembe. És gratulálok szívvel, Miki maxika 2014. 21:41 Nagyszerű és egyben fájdalmas sorok! Albert tengerszem 2014. 21:07 Szomorúan gyönyörű! Szívből gratulálok! Gabi SziSza 2014. 21:07 ''Oda utazom, ahol elhiszem, hogy fontos vagyok'' - Mindenhol fontos vagy, valakinek biztos! Versed nagyon tetszik! Gratulálok, szeretettel: Patrícia.
Mindig is érdekes volt számomra az, hogy matoran nyelven a piraka szó rablót, gyilkost, semmirekellőt, jelent. Ez a jelző egy bizonyos hazai népességre is rá illik. Ezek alapján tehát a pirakák a matoran univerzum ci(A MONDAT VÉGE A FOSTTALICSKA MODOK ÁLTAL TÖRLÉSRE KERÜLT)
Fontosnak tartom, hogy nem hagyok nyomokat, nem szakítok le növényeket, nem viszek haza állatokat és csak a kijelölt helyen gyújtok tüzet. A látogatásra kijelölt természeti területeken kilátókat, padokat, tűzrakóhelyeket találok a tartózkodásom kényelme érdekében. Ezeket ott alakították ki, ahol a lehető legkevésbé zavarom a környezetet – itt nyugodtan és eredményesen figyelhetem meg a természetet. A védett természeti területeken a szabadban történő sátorozás általában nem engedélyezett, ezért a környéken keresek szállást. Ha olyan szálláshelyet, vendéglőt találok, amit a helyiek működtetnek, támogatom a helyi gazdaságot is. Gyakran megkóstolom a helyi alapanyagokból készült ételeket. A kutyámat - saját érdekében is - pórázon tartom. A fenti szabályokat mindig észben tartom, mert ha a természet jól érzi magát, én is jól érzem magam benne és mások gyönyörűségére is szolgálhat. Forrás: Országos ökoturizmus fejlesztési stratégia megvalósításának kormányzati feladatait irányító munkacsoport, 2009 Galéria Ökoklaszter (14 kép) Mindennapi tippek Zöldköznapi praktikák » Szakvezetési segédlet » Én felelős ökoturista vagyok!
Ez idő közben az ukrán fegyveres erők parancsnoksága közölte: az orosz megszállók Kijev keleti oldaláról is offenzívát indítottak, a kormányzati negyedhez vezető hidakat próbálják elfoglalni. Helyszíni beszámolók szerint eközben keleti irányból orosz tankok vonulnak Kijev irányába. De miért nem menekül mindenki, miért nem mentik az életüket? – teheti fel a kérdést az eseményeket távolról szemlélő ember. Most legyek nincstelen menekült? Erre a választ talán a huszonéves Olga fejtette ki a legjobban: Apám azt mondja, hogy ha most fogjuk magunkat, és elmenekülünk, sokkal nehezebb lesz visszatérnünk (Kijevbe – a szerk. ) és bizonyítani, hogy az ingatlanjaink, a vállalkozásaink a mi tulajdonunk. Anyámmal nehéz dolguk lenne, mivel nem beszélnek angolul, passzív jövedelmük van, ami Kijevhez köti őket. Ha kormányváltás is lesz, ha helyben maradnak, újra tudják építeni az életüket, és lesz egy hely, amit még mindig otthonnak hívhatnak. Most annak semmi értelme sincs, hogy a tömeggel, pánikolva meneküljünk tábori körülményekbe – mondja apám.
Bezzeg a befizetendő csekkjeimet simán elhagyom! Annyira kötődöm a könyveimhez, hogy soha nem adom kölcsön őket, és könyvtárból sem kölcsönzök. Forrás: Getty Images/YouraPechkin Intim kapcsolatom van velük: olvasom őket az ágyban, a kádban, a vécén, az asztalnál. Ha más könyvét olvasom, vagy amit kikölcsönöztem, olyan mintha megcsalnám. A könyvet! Ezért inkább nem teszem. Mi van még? Hát az, hogy reggel, ébredés után, mielőtt bármit csinálnék, a telefonomhoz nyúlok. Amúgy is, mert ez ébreszt. És megnézem, hogy mi van. Üzenet, e-mail, nagyvilági történések. A telefonom. Mély kapcsolatot ápolok vele, nem bírom nélküle - de nevet még nem adtam neki. Ha nincs velem, semmit sem tudok. Forrás: iStockphoto/Kc Slagle Ezzel szemben a telefonom mindent tud: a telefonszámokat, a tervezett programomat, a PIN kódokat, a hőmérsékletet, a gondolataimat - a jegyzetben -, a megtett lépéseim számát, a lefutott kilométereket, a kedvenc zenéimet, a letöltött könyveimet, a jó fotóimat és a rosszabbakat is, tudja az utat, bárhová megyek.