athena-lang.com
Máté Balázs, a kutató és egyetemi előadó Máté Balázs doktori munkája során sok elméleti, tudományos kutatásban is részt vett és vesz mind a mai napig. Nem csak anyaegyetemével a Szent Istán Egyetemml tart fent kapcsolatot, oktat és publikál, de a Miskolci Egyetem és a Budapesti Gazdasági Egyetem marketing kutatóival és oktatóival is élő kapcsolata van. Oktat, TDK és diploma védéseken konzulens, bíráló, elnök.
Az ilyen folyamatok egyike az égés. A technológiai fejlődés egyik legelső pontja a tűz domesztikálása: az ember számára hozzáférhetővé vált az anyagok belső energiája. A tűz meleget és életet ad, ugyanakkor félelmetes is: a tartósnak hitt dolgok megváltozását, a tragédia veszélyét hordozza magában. Az Égetés című projekt Máté Balázs fotográfus és Bene Tamás építész együttműködésének eredménye, egy 120 képből álló szekvencia. A munka első felét egy tárgy tervezése és építése jelentette, a szekvencia pedig ennek teljes elégését követi olyan körülmények között, ahol a tárgyat megvilágító lámpák fényereje jelentősen túllépi a tűz által kibocsájtott fényét — megfosztva az égés folyamatát legfontosabb attribútumától, a lángoktól, így az emberi szem számára láthatóvá téve az anyag és a szerkezet változását. Az égés az általunk nehezen érzékelhető entrópiát az emberi időérzékeléshez szinkronizálja. A fotó médiuma alkalmas arra, hogy szabad szemmel nem érzékelhető folyamatokat tegyen vizuális tapasztalattá: a sorozat képei a gyors és a lassú változások eltérő időtapasztalatát hozzák egy helyzetbe, és teszik egyszerre átélhetővé.
Hadd idézzem fel egy pár évvel ezelőtti látvány-élményemet: a televízió egy üzemi balesetről tudósított, a mentők éppen az egyik reménytelenül súlyos égési sérült körül tették a dolgukat. A férfi megadóan ült egy padon. Agyonégett, gyógyszerrel bekent arcát már vastag fehér géz-álarc takarta, csak a szem és a száj helyét jelezték kicsiny nyílások a maszkon. Ez az arctalanság akkor azt jelentette, hogy teste még talán egy hétig is él majd azután, de az arcát már elvitte a halál. Mint az Onibaba című japán filmben: az álarcos öregaszszony a történet végén szabadulni akar maszkjától, de az addigra összenő vele. Letépi, hogy végre önmaga legyen, de vele letépi az arcát is. Tragédia, horror – és mindennapos történet. Vannak persze (tragi)komikus arc-vesztések is. Mindjárt a magyar rendőrökéi, például személyiségi "jogaik" ürügyén. Szomorú és szánalmas, ha senki felelős ember nem gondolta végig ennek az arctalanításnak a kárát; vagy riasztó, ha végiggondolta. Az alkotó ebben a sorozatában a képrombolás két útját járja.