athena-lang.com
Földre esem, fejjel egy tönknek csapódom. Nem mozdulok, úgy várom, hogy a csörtetés utolérjen, aztán áthaladjon felettem. A szerző fotóját Szöllősi Mátyás készítette
Csak rájuk néz az ember, és azonnal meg tudja mondani. Alsóban távolról figyeltük őket. Reggelente busszal jöttek, és a másik osztályba jártak, így csak a szünetekben találkoztunk. Ötödikre aztán sokan elmentek az iskolából, volt, aki családostul elköltözött, másokat beküldtek a városba az egyházi gimnáziumba, így nem volt meg a létszám a két párhuzamos osztályhoz. Akkor vontak össze minket, és azzal azonnal elkezdődtek a bajok is. Addig Reni mellett volt a helyem, de Irén néni új ültetést csinált, és be akarta rakni mellém a második padba Szabó Laurát. Óra után odamentem Irén nénihez, és beárultam Laurát, amiért állandóan szekál és kövekkel dobál az udvaron. Nem mondtam igazat, de aznap a nagyszünetben, miután Irén néni fejmosást tartott neki, és ebből megtudta, hogy árulkodtam, Laura tényleg megdobott egy fadarabbal. Gyorsan sötétedik, de nem bánom. Most nem akarok látni. Egy autó közeledik, ettől mind a ketten megdermedünk. Túl közel vagyunk az úthoz, nem jöttünk be elég mélyen az erdőbe, féltünk a kutyáktól.
A reflektor egy pillanatra megvilágítja Reni arcát. Rosszul néz ki, kicsit úgy, mint akinek hánynia kell. Elkapom róla a szememet, a távolodó autó féklámpáit nézem inkább. Biztos egy átutazó. A város felé igyekszik, ott kivilágított utcák fogadják majd és színes fényreklámok. Talán észre sem veszi a különbséget Mocsola és Poklonya között. Pedig Mocsolán szélesek és aszfaltozottak az utcák, és a legtöbb házban van internet. Poklonyát a kirándulók romantikusnak tartják, mert a kicsi házak fázósan összebújnak a Púpos sziklái alatt, de ott nincs se csatorna, se vezetékes víz, és a keskeny utcákba szinte soha nem süt be a nap. Poklonyán még a cseresznye sem érik meg. Hivatalosan Felsőmocsolának hívják, és nem külön falu, csak egy régi bányásztelep. Valójában egy idegen ország. Oda születni sorscsapás, mégsem lehet együttérezni velük, mert a poklonyaiak nem olyanok, mint mi vagyunk. Ráadásul mindig történik velük valami. Olyasmi, ami Mocsolán nem szokás. Ottót, az osztálytársunkat elütötte az autó, Marcsi néni a pöcegödörbe esett bele, Zsiga Mártonnak a lombfűrész vágta le a karját.
Praemium sorozatunkban a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat korábbi lapszámaiból válogatunk verseket, novellákat, esszéket, vegyes műfajú írásokat. Az alábbiakban Molnár T. Eszter novelláját ajánljuk olvasásra. Erősebben, szól rám Reni. Ez így szart sem ér. Beleadom minden erőmet. Reninek igaza van, sietnünk kell, ha nem akarjuk, hogy valaki meglásson minket. Vilire gondolok, ő hogyan csinálná. A két falut elválasztó kiserdőn csend ül, még a rigók is hallgatnak, mintha át akarnák adni a légteret a zihálásunknak. Anyukám már biztos keres otthon. Azt mondtam neki, átmegyek Renihez, mert nála maradt a hegyezőm. Három másik hegyező van a fiókomban, de anyukám nem kérdezősködött, nézte a tévét. Ha megtudná, hol vagyok, azt mondanám neki, hogy nem a mi hibánk. Megértené, mert mindenki tudja, hogy a poklonyaiakkal van a baj. Már óvodás koromban hallottam, hogy vigyázni kell velük, mert másmilyenek, mint mi. Meglátszik a felnőtteken is, sápadtabbak, beesett az arcuk, és úgy lóg rajtuk a ruha, mintha az inggel együtt őket is kivasalták volna, de a gyerekeken még feltűnőbb a dolog.
Jól halad a Lillafüredi Állami Erdei Vasút korszerűsítése Csodálatos Magyarország - 21. 09. 16 09:03 Újabb szakaszához érkezik az ÉSZAKERDŐ Zrt. által fenntartott Lillafüredi Állami Erdei Vasút felújítása, a rekonstrukció következő fázisa több mint 4 kilométer érint. 1 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók Újabb szuper programajánló: megújult a lillafüredi erdei vasút Földjáró - 21. 17 07:51 Életmód Jól halad az ÉSZAKERDŐ Zrt. által fenntartott Lillafüredi Állami Erdei Vasút korszerűsítése, tájékoztatott az Északerdő Zrt. Elkészült a Miskolc-Dorottya utca
A Millenáris, a hely, amely felfrissít, pihentet és feltölt. Az egykori Ganz gyárból kialakított kulturális és közösségi tér, az innováció és az egész életen át tartó tanulás támogatója, mely változatos programoknak, tudományos kiállításoknak, fesztiváloknak, koncerteknek ad helyet. A tavaly átadott Széllkapu Parkkal kibővült intézmény idén ünnepli 20. évfordulóját. Ebben az évben több épületet érintő felújítás, átalakítás kezdődött annak érdekében, hogy a minden elemében megújuló, korszerű közösségi helyszín saját és befogadott rendezvényei és parkjai által újra kivételes közösségi térként fogadhassa látogatóit.
Ilonka úgy küzd, mint egy tigris. Mi csak a dolgunkat tesszük, de ő ezt nem értheti. Aztán ott volt Rác Nóra, aki a létráról esett le. Vasárnap történt, én kint voltam a kertben, láttam a rohanó mentőautót, aztán másnap az iskolában hallottam, hogy elmarad a rajzóra, mert a tanárnőnek gerinctörése lett. Rác Nórát senki sem szerette, ő volt az egyetlen tanár, aki Poklonyáról járt be a tanítani. Ő sem ott született, de egy odavalósi férfihoz ment feleségül. Ezt választotta magának, mondta anyukám, amikor Rácz Nóra fél évvel később a kerekesszékével elsuhant az ablakunk előtt. Reni azt mondta, álló helyzetben szokta csinálni, úgy, hogy egy bükksuháng szolgáljon támasztékul, de kénytelen vagyok guggolni, mert Ilonka már az első rúgások után összerogyott, és azóta nem bírjuk lábra állítani. Letérdelni nem merek, nehogy összesározzam a nadrágomat. Ilonka nem választotta ezt. Neki nem volt választása. Régebben azt gondoltuk, hogy ha nem megyünk át Poklonyára, nem lehet bajunk. Aztán Vili megbetegedett.