athena-lang.com
Aztán már nem is követte, hanem elkerülte, és robogott a széllel Csíkos előtt. A kiscica is szaladt, ahogy csak bírt, de a sötét felhőt nem tudta utolérni. Amikor már sokat szaladt és elfáradt, akkor leült pihenni egyet. Tudta, hogy már közel az otthona, de egy picit azért pihennie kellett. Ahogy ott ücsörgött a fa árnyékában, látta, hogy kicsit távolabb a csúnya sötét felhő megállt, dörgött egy kicsit az ég, és szakadni kezdett az eső! Talán pont ott, ahol ő lakik! Talán pont ott, ahol szomjazik Hagymácska, Paprika és Paradicsom! Talán megmenekültek a növények a kiszáradástól! Ezeket gondolta magában, és a az összes erejét összeszedve szaladni kezdett hazafelé. Szaladt, szaladt, még talán most is szaladna, csakhogy a kert közelébe érve vizes volt a fű, sáros a föld, és nehezebb volt igyekezni hazafelé. Esett az eső, fújt a szél, kicsi tócsák keletkeztek az úton, ahol igyekezett a kert felé. Amikor odaért, elbújt egy bokor alá és várta, hogy elálljon az eső. Jó sokat kellett várnia, talán el is szenderedett kicsit a levelek alatt.
Refrén: Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Én csak írom a rappet amíg a verda csak megy. Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Én csak írom amit látok amíg a verda csak megy. 2. Verze: Szerinted mi a fontosabb, meghalni, hogy éljél? Vagy élni hogyha meghalsz, azt mondják, hogy éltél?
Szintén gyorsan telt az idő, a fényképezőm lemerült, éhes is voltam, így kicsit hamarabb fejezve be a napot harapnivaló után szimatoltam, majd a helyi Lidlt kiszimatolva gyorsan be is szereztem elemózsiámat. A park megint csendes volt az éjjel, majd kora reggel a visszafelé vezető útra léptem. A másfél órás gyaloglás után kiértem az autópálya felvezetőhöz, ahol dekkoltam az út mellett egy csomót, majd egy rövid, de drága buszút mellett döntöttem. Stirlingben is kellett várjak vagy jó 2 órát. Na mondom mi van veletek emberek? Erre csak jött egy ír emberke és egy kicsi faluig el is vitt. Innen az út mellett gyalogolva elmentem egy másikig, ahol egy helyi házaspár várt be az úton. Az (itteni) rekkenő hőség és a 4. napi nem fürdés eredményeképp bizony nem kell mondanom, nem voltam parfüm illatú, ennek tényéről viszont senkit sem kellett győzködjek, érezték azt ők maguk is, viszont jót beszélgettünk a stoppolás rejtelmeiről. Két faluval arrébb landoltam, majd egy gyönyörű íves hídon át a keresztúthoz léptettem.
Elázik a szívem, az egyetlen kincsem, mi van még én nekem. Az egyetlen kincsem, az pedíg a szívem, de nem is tudom már. Néked adtam, Te összet 42828 Nótár Mary: Azt suttogja a szél Ájlélélé... Azt suttogja a szél a hercegem lesz a párom, mert úgy szeretem Őt, mint senki mást a világon, csak legyek az övé, én semmi mást nem kívánok, és csókjait érezzem a 42825 Tudod mi az a MOODLYRIX? Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i
- Esik az eső, uram, és az úriember nem visel kalapot. Esik az eső, de van még valami más is. Literature
Nagyon jelentős nap ez. Amióta az eszemet tudom mindig esik szeptember 15-én. Szerintem sokan nem emlékeznek hogy tavaly, pár ével ezelöt, 13 éve, sőt 21 ével ezelöt is esett. Nincs nekem épp olyan jó memóriám hogy az év minden napjára emlékezzem hogy milyen idő volt, de ma szeptember 15 van. Ez a nap az iskolakezdés napja:) Igaz az idén 12-én kezdődött, de ma esik. Mindig is ezt a könnyű nyári záport a gyerekek könnyeinek hiszem, mert vége a nyárnak, vége a leghosszabb szünidőnek és egy új tanév veszi kezdetét. Öröm is mert találkoznak végre 3 hónap után az osztálytársakkal, egy ével nagyobbak, jönnek az új tanárok, új tantárgyak. Nem tudom más hogy élte meg, de én nekem mindig öröm és szomorú volt egyben. Akkoriba, mert most nem tudom hogy van, a tankönyveket is első nap kaptuk. Nagyon szerettem átlapozni mindet. De menjünk picit messzibb, 1990 Szeptember 15, akkor volt az első napom, esett az eső. Pici voltam, mármint alacsony, hatalmas táska a hátamon, az egyenruha meg nagy volt rám (pont olyan mint a képen, ott nem én vagyok).
A tanitónéni az első padba ültetett a lánya mellé, ö még kisebb volt csak 5 éves, én meg 6. Azt nem tudom a tanitónéni mit mondott de az osztály szépen ki volt díszítve, minden padon virágok és könyvek. Hihetetlen hogy milyen gyorsan telik az idő. Tovább menve is arra emlékszem hogy új könyvek, új füzetek, mindent fedelezni, címkézni, nagyon szerettem. De a legnehezebb 1998-ban volt, mikor kezdtem a liceumot, a 9-ik osztályt, a real matematika-fizika szakon. Minden új volt, az iskola, az osztálytársak, teljesen más tanárok, abban az évben teljesitettem a legrosszaban. Mindig is arra vágytam hogy egyszer vége legyen, ne keljen házifeladatokat csinálni, tanulni, hogy pénzt is kapjak azokért az óráért amit közöségben töltök. Mostmár hiányzik, jó volt tanulni. Sosem gondoltam hogy majd nagy leszek és albérletben élek majd egyik napról a másikra, a házifeladatok helyett meg itt a házimunka, ami sokkal nehezebb. Mit értem a sok tanulással? Lediplomáztam mint közgazdász, de ez nem egy szakma, többet ér egy fodrász vagy egy manikűrös tanfolyam, csak már azokból is van egy rakás, nekem meg nincs kézügyességem.
Intro: Mindig ugyanaz tesóm. Pénz, pénz, pénz. Hajtás, hajtás, hajtás. Folyamatosan esik az eső a fejünk felett. Tudod miről beszélek. 1.