athena-lang.com
Nagyon rövid a szőrzete, finom tapintású, meleg krémszínű. A macska hátulsó részén sötétebb árnyalatú, gyomra és mellkasa tájékán világosabb, szőrvégei mély fókabarnák. Kékjegyű sziámi macska. Az első kékjegyű sziámik is Sziámból származnak. 1894-ben egy kékjegyű nőstényt vettek fel a Siamese Cat Club (Sziámi Macska Klub) nyilvántartásába. Az 1896-os londoni Holland House kiállításon mutatkozott be. 1926-ban további 16 kék sziámi érkezett, ezeket is bejegyezték az angol törzskönyvbe. A jegyek kékesszürkék, a test színe gleccserfehér a háton és az oldalakon könnyed jégkék színezéssel. Az orr és a talppárnák kékesszürkék. FÓKAJEGYŰ - SEAL POINT KÉKJEGYŰ - BLUE POINT Csokoládéjegyű sziámi macska. Elefántcsontszínű teste van, szőrvégei kakaóbarnák, az orr és a mancsok fahéjszínűek, szemei sötétkékek. Lilajegyű sziámi macska. A szervezet rossz vérellátása miatt az akromelániás jegyek* csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetők meg. Azok a macskák, amelyek hosszabb ideig éltek hűvösebb helyen, vagy télen a szabadban tartózkodnak, azoknak a szőre sötétebb, míg a melegebb helyen élőknek világosabb.
Hivatalosan pedig 1900-ban jegyezték be a fajtát. Az idő teltével egyre népszerűbbé vált a fajta, de továbbra is a brit arisztokrácia volt az az osztály, ami igazán megengedhette a tartását és tenyésztését. A korabeli sziámik felépítése nem igazán hasonlított a mai példányokéhoz. Fejük inkább háromszög formájú volt, testfelépítésük robosztusabb, és csak fóka jegyű sziámikat tenyésztettek. A sziámi klasszikus, elfogadott színei a fóka jegyű, a kék jegyű, a csokoládé jegyű és a lila jegyű. Egyéb nem fajtatiszta egyedekkel, valamint az abesszinnel való keresztezéssel bekerült a színskálára a vörös, a teknőc és a krém jegy is. A színek változásával egyidejűleg külső változásokon is átment a sziámi. Az eredeti sziámi macskánál elegánsabb megjelenésű, hosszabb fül-és fejformájúvá vált. Egyes szervezetek kétféle sziámi fajtát különítenek el, a kerekebb fejformájó klasszikus, tradicionális sziámit (Thai) és az ékalakú fejformával rendelkező modern sziámit. Testalkat A sziámi közepes nagyságú, vékony, hosszú testalkatú.
Sziámi macska Fajtagazda ország Thaiföld Fajtaleírás Érvényes standard FAMKAT Wikimédia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sziámi macska témájú médiaállományokat. A sziámi egy kedvelt, a Távol-Keletről származó macskafajta. Nevét Sziámról, a mai Thaiföldről kapta. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós írta le 1794 -es, Kaszpi-tengeri expedícióján. Az első példányok az 1870 – 1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould, a V. Ráma sziámi király udvarába delegált brit nagykövet figyelt fel rájuk 1884 -ben. [1] Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és egyikük egy leszármazottja az 1888 -as londoni macskakiállításon a Crystal Palace -ban elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartása kezdetekben a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték és nagyon elkényeztették őket.
Csokoládéjegyű sziámi macska. Elefántcsontszínű teste van, szőrvégei kakaó barnák, az orr és a mancsok fahéjszínűek, szemei sötétkékek. Kék jegyű sziámi macska. Az első kék jegyű sziámik is Sziámból származnak. 1894-ben egy kék jegyű nőstényt vettek fel a Siamese Cat Club (Sziámi Macska Klub) nyilvántartásába. Az 1896-os londoni Holland House kiállításon mutatkozott be. 1926-ban további 16 kék sziámi érkezett, ezeket is bejegyezték az angol törzskönyvbe. A jegyek kékesszürkék, a test színe gleccser fehér, a háton és az oldalakon könnyed jég kék színezéssel. Az orr és a talppárnák kékesszürkék. Lila jegyű sziámi macska Lila jegyű sziámi macska. A szervezet rossz vérellátása miatt az akromelániás jegyek[3] csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetők meg. Azok a macskák, amelyek hosszabb ideig éltek hűvösebb helyen, vagy télen a szabadban tartózkodnak, azoknak a szőre sötétebb, míg a melegebb helyen élőknek világosabb. A szemük sötétkék, a világos szeműeket nem szabad tovább tenyészteni, mert kancsalság előfordulhat, ami öröklődhet.