athena-lang.com
- Jó, jó - mondja -, még nem láttam ily nagy elmét angolnában. Legyen meg a jutalmad, tanítvánnyá fogadlak! Medúzától elbúcsúznak, szépen, csendben hazaúsznak. Hosszan hallják, messze még, a Medúza énekét. A Medúza éneke: A kalapom, a kalapom lekötözöm, bebogozom. De jó, de szép, de nagyszerű, már nem vagyok tojásfejű. vissza a címoldalra
Fáradtak a vándorok, mind a kettő tántorog. – Minket senki meg se hallgat? Sose lesz meg az a kalpag? Új kedvre ki hangolna? Oszkár tán, az angolna? Jön is Oszkár kanyarogva, hóna alatt csomagocska, föl-le táncol, locsog-fecseg: – Elmondok egy történetet! Nemrég történt, épp a minap, Vörös-tenger színe alatt Tamás, ez a kóbor alga, uszonyt lopott s eloldalga. Talált egy szép kalapot, gyorsan beletolatott, s ráírva, hogy Tamás-lak, berendezte lakásnak. Szól Medúza: Drága Oszkár, szörnyű izgalomba hoztál! Oszkár mondja: Csak nyugodtan! Kalapodat visszaloptam! Kibontom a csomagot: benne van a kalapod. Jutalmat nem koldulok, Jeromoshoz fordulok, tőle kérdem: lehet-e? Rág a vágyak serege: ön, a híres remete, tanítványul vehet-e? Jeromosunk eltünődik, lóg a feje, szinte földig. – Jó, jó – mondja –, még nem láttam ily nagy elmét angolnában. Legyen meg a jutalmad, tanítvánnyá fogadlak! Medúzától elbucsúznak, szépen, csendben hazaúsznak. Hosszan hallják, messze még, a Medúza énekét. A MEDÚZA ÉNEKE: A kalapom, a kalapom lekötözöm, bebogozom.